Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el2017.05.30. 11:13, Szitaköltő
Sírtam. De színes könnyeket.
Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el
Én mindig először megszagolom a könyvet,
beszívom a képeket és a betűket,
aztán úgy érzem: én vagyok a mese
és a könyv, az olvasó.
Maradj, fogd a kezem,
ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el.
Múltkor azt álmodtam, hogy
léggömbök nyílnak a fűben.
Leszakítottam őket,
és elpukkadtak.
Sírtam. De színes könnyeket.
Hogyha zene szól,
vagy ha a meleg fürdőkádban ülök,
úgy borzongok, mintha fáznék.
Legjobb lenne a fürdőkádat
színültig megtölteni zenével,
és búvárruhában elmerülni benne.
Oláh András: akartalak2017.05.29. 22:16, Szitaköltő
álmodnék neked valami szennyeset
Oláh András: akartalak
„tüzet szeretnék rakni csontjaidban”
(Kiss Judit Ágnes)
kegyetlen fikció voltál már akkor is
amikor katalógusomba fölvettelek
azóta sokszor osontunk végig a
gyilkos vitákkal telepített aknamezőkön…
ha új életre kelnék már nem szeretnélek
olyan szemérmetlenül csak bámulnálak
hogy fájjon… és amikor minden segélyhívó
foglalt: álmodnék neked valami szennyeset
Kántás Balázs: Hozzám értél2017.05.29. 19:56, Szitaköltő
zöldebbre festették magukat
Kántás Balázs: Hozzám értél
Mikor hozzám értél
a bőröm többé nem rács volt
létem és a külső lét között
a hangszerek mind egyszerre szóltak
a víz egyszerre forrt és fagyott
az iszony kizárta magát az ajtón
a falevelek zöldebbre festették magukat
a szobám falán függő Byron-kép elmosolyodott
a szomszédban vonyító kutya felröhögött
az élet rájött a saját értelmére
a halál a szekrény alá rejtőzött
Elátkozott remény2017.05.29. 12:05, Szitaköltő
libabőrös mellkassal
Elátkozott remény
A semmibe kapaszkodva próbálom
kicsavarni Isten kezéből a tiedet,
hogy én foghassam, enyém legyen,
én vezesselek, én váltsalak meg.
De nekem is kell, hogy fogják a
kezemet, kell, hogy valakié legyek,
kell a vezetés és a megváltás.
Ezért csak némán ülök egy
elfelejtett, erdővégi fatörzsön...
én, a fáradt, nem keresett alak
aki libabőrös mellkassal mormol
egy halk imát, hogy vegye
el már valaki tőle azt az átkozott
rosszkor, rossz helyen reményt.
2016. május 24
elveszve veled2017.05.29. 09:24, Szitaköltő
szinonimák vagyunk
elveszve veled
szinonimák vagyunk egymás mellett
ölelkezőn rímelnek érzéseink
ugyanazok őseink és bűneink
csak rohanunk a világgal szemben
egyforma a hitünk szemünk sebünk
bőrünk alá mászik a hangos zene
szinkópát ver szívünk minden üteme
amíg a dohányfüstben elveszünk
2016. január 28
|