Egy fiatal lány testében próbálom legyőzni a mindennapi monotonság szörnyét. Már rutinossá vált a vele való küzdelem, de ha nagyobb szörnnyel találkozom, megremegnek a térdeim. Az elutasítottság réme például kiborít. De a legyőzöttség csalódása tud csak igazán padlóra tenni.
Legnagyobb fegyverem a szó. Ha kell, a szuszt is kiírom bárkiből! Ez, persze, nem igaz. De igyekszem. Például verset írok. Rájöttem, hogy érdekesebb metaforákban beszélni, szóval már-már meg sem tudok szólalni anélkül, hogy ne nyílna szókép-virág a számban. A körülöttem élők rég feladták, hogy valaha is megértsék, mit akarok mondani. Ők nem értik a virágokat. Remélem, itt társ(ak)ra találok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
